Meteorológia és hófajták

Meteorológia mindenkinek

Mirko Vosátka 1978-ban kiadott Természetjárók enciklopédiája című könyvéből idézünk leírásokat a rossz és a jó idő közeledtének jeleiről. Az egyszeri kiránduló ezen jelek alapján eldöntheti, hogy nekivág e hosszabb túrának, illetve mire számíthat napközben.

Az időjárás változásaira olyan természeti jelenségekből következtethetünk, amelyek szabad szemmel, műszerek nélkül is megfigyelhetők.
Rossz idő, eső, vihar akkor várható, ha a látóhatár fölött sűrűsödő felhők képződnek, az égbolton magasra tornyosuló bárányfelhők tűnnek fel, s a felhők több rétegben úsznak egymás fölött, gyakran különböző irányban. Felszáll a köd, az erdő párolog, rendkívül jók a látásviszonyok, a hajnali égbolt sárgás, a felkelő nap fénye vakítóan erős, napfelkeltekor vörös az ég alja, napnyugtakor narancssárgás, virradatkor sötétkék az ég, s a holdnak fényes udvara van. A fecskék alacsonyan szállnak, a galambok csapatokba verődve gubbasztanak a háztetőkön, a tyúkok is csak tollászkodnak, nem kapirgálnak, a madarak hirtelen elcsendesednek, a halak kiugrálnak a vízből, a pókok összehúzzák a hálójukat, a hangyák bemenekülnek a hangyabolyba, a bögölyök és a szúnyogok dühödten csipkednek. A füst a föld felé száll, visszaverődik a kéménybe, megváltozik a szél iránya, este nem hull harmat, reggel a fű száraz, a hangok rendkívül közelről hallatszanak (a vonat zakatolása és a hangzúgás olyan helyeken is hallható ahol egyébként nem szokott hallatszani).
Szép idő akkor várható, ha a reggeli köd csak a délelőtt folyamán oszlik szét, a hajnali égbolt sápadt, lassan virrad, a fű erősen harmatos, a mező fölött pacsirta szól, a pókok új hálót szőnek, magasan röpködnek a fecskék, a kilátás fátyolos, a nap folyamán fehér felhők képződnek, amelyek azonban lassan eloszlanak, csendes éjszaka után reggel gyorsan elülő könnyű szél támad, kinyílnak a virágok, a hangyaboly körül nyüzsögnek a hangyák, már alkonyatkor hullani kezd a harmat és este brekegnek a békák.

Hófajták

Az eszkimóknak állítólag több mint 12 szavuk van a hóra, de a mi éghajlatunkon is megkülönböztethetőek a hótípusok.
Több fajtáját különböztetjük meg, többnyire azoknak az elváltozásoknak alapján, amelyeken leesése pillanatától kezdve átmegy.
Keménysége szerint lehet puha, félpuha és kemény, hőmérséklete alapján száraz és vizes.
A friss hó jellegzetessége, hogy a pelyhek megtartják hat élű hasáb szerkezetüket.
A laza hó -10ºC-os hidegben esik, száraz, puha és nagy kristályokból áll. A gyalogos turista és a síző mélyen belesüpped, akárcsak a lyukacsos szerkezetű -3ºC-tól -10ºC-ig hulló porhóba.
A nedves hó -1ºC és 0ºC-nál esik. Nagy nedves pelyhekben hull, ráragad a sílécre és a cipőre, megnehezíti a járást és a síző mozgását.
A tömött hó a szél hatására jön létre, felülete bársonyos, pikkelyes, néha kagylószerű.
Az öreg hó idővel csonthóvá változik, általában a legalsóbb rétegekben található, a mély szélvédett területeken alakul ki. Többnyire nem kapcsolódik a friss hórétegekhez, vagy csak lazán. Olvadásos területeken nem engedi át az olvadó vizet, mely így a felső, friss rétegeken át szivárogva lefolyik rajta. Síelni ezen vicces, de vizes mulatság.
Tartós 0ºC körüli hőmérsékleten a hó latyakossá, durva szemcséjűvé válik, felülete puha. Ebből a hóból táplálkoznak a lejtőkön a völgybe folyó csermelyek.

Zúzmara

Jellemző a Normafa környéki erdőkre a fákon rendszeresen lerakódó zúzmara. A fák alatt általában kevesebb hó esik, de ezt pótolja a gyakorta a hegytetőn ragadó páradús légtömegekből a fákra fagyó, majd a nappali melegedésben lehulló zúzmara. Ez többször hideg, fogpiszkáló méretűre is összeálló jégdara, amely szánkózásra és sífutásra megfelelő és nagyon szép. Hasonló tündérkert 2001. januárjában alakult ki. Hirtelen megolvadva, majd újra jégkocka méretű gömbökké fagyva, a jég az erdő átlagmagasságából egy métert szakított le, óriási ágakat roppantva a földre.